2019 BUÉK..., eltelt egy újabb év, és én már féléve nem jelentkeztem, ezért elnézést kérek minden kedves olvasótól, aki várta ezt a bejegyzést, de a hobbi, munka, család háromszögben nagyon nehéz, optimumot találni, úgy, hogy mind a háromra elegendő idő jusson. Ígérem a pozitív visszacsatolások, amit néhány olvasó adott a blogról, újabb lendületet adnak, és kicsit rendszeresebben fogok jelentkezni valamilyen írással. Előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy „Maradjatok velem és megmutatom milyen mély a nyúl ürege” nos, ez nem csak filmes utalás, ugyanis mind a tradicionális és virtuális hálózatok felépítése – hasonlóan a nyúl üregéhez a földben – különböző rétegeken megy keresztül. „Kicsit gondban vagyok, nem tudom, milyen messziről indítsam a téma kifejtését, ezért” vázlatosan összefoglalom a legalapvetőbb elveket és aztán meglátjuk. OSI modell OSI (Open System Interconnection) modellt ISO standardként született meg, hogy a különböző kommunikációs inte

Szakterületemből kifolyólag – ahol folyamatosan fejlődő és változó technológiákkal találkozom nap mint nap – sok technológiával ismerkedtem meg viszonylag fiatalon, ami az iskolai oktatásnak, és a munkámhoz kapcsolódó ismeretek megszerzésének is köszönhető. Eddig tapasztalataimat összegezve úgy gondolom, bizonyos technológiák halálra vannak ítélve, bizonyosak tovább fejlődnek, és vannak olyanok, amik meghatározzák a következő 10-20 év Enterprise, DataCenter, és Service Provider hálózatait. A célom ezzel a bejegyzéssel, hogy bemutassam azokat a technológiákat és megoldásokat, amik hosszútávon meg fogják határozni a telekommunikációs és informatikai hálózatokat. Az egyik ilyen fogalom a hálózat-virtualizáció. Remélem az olvasónak nem vettem el a kedvét, és témát illetően és nem sírnak fel fájdalmukban a hálózati rendszermérnökök, szakértők és architektek. Főként azért, mert a hálózat-virtualizáció egy olyan fogalom, amely nagyjából 30 éve ismert a szakmában, és ilye